fenyő-karácsonyfa
fenyőfa - karácsonyfa

http://www.fenyo-karacsonyfa.hu/

Ezüstfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szúrós luc
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Státusz
Nem veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Fenyők (Pinopsida) Rend: Tűlevelűek (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Lucfenyő (Picea) Fajcsoport: Casicta Faj: P. pungens
Tudományos név
Picea pungens Engelm.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szúrós luc témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú médiaállományokat.

A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.

Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Elterjedése 2 Jellemzői 3 Változatai 4 Kártevői 5 Külső hivatkozások 6 Források 7 Jegyzetek

//<![CDATA[ if (window.showTocToggle) { var tocShowText = "megjelenítés"; var tocHideText = "elrejtés"; showTocToggle(); } //]]>

Elterjedése [szerkesztés]

Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén található meg, ahol a talaj nedvességszintje magasabb, mint amit a terület alacsony csapadékmennyiség indokolna.^[1][2]

Ma már tisztán szúrós luc alkotta fenyvesek nem léteznek.

Jellemzői [szerkesztés]

Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.

A kéreg vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. A fiatal ágak sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely található. A tűlevelek a hajtásokon körkörösen, a csúcson csomókat alkotva helyezkednek el. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, négyélűek (a találkozásnál rombusz formával), csúcsuk élesen kihegyezett.^[1][2][3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet, míg a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöld színűek.

A kissé meggörbült termős tobozok fiatalon barnás-bíbor színűek, éréskor szürkésbarnák; lelógóak, karcsú hengeres formájúak, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek meg. A magok 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal vannak ellátva.^[1][2]

A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, kivéve nagyon ritkán a Picea engelmanniival.^[2]

Változatai [szerkesztés]

Európai kertekben, arborétumokban a zöldebb törzsalak igen ritkán található meg, míg a feltűnő, kékes-ezüstös tűlevelekkel rendelkező színváltozat széles körben elterjedt. Ezt a kertészetben 'Glauca'-nak nevezik.^[4]

• Picea pungens 'Glauca'
• Picea pungens 'Globosa'
• Picea pungens 'Hoopsii'
• Picea pungens 'Hoto'
• Picea pungens 'Iseli Fastigiata'
• Picea pungens 'Koster'
• Picea pungens 'Oldenburg'
• Picea pungens 'Thomsen'

Kártevői [szerkesztés]

A többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)

Források [szerkesztés]

• Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)
• Terra Alapítvány
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea_pungens című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek [szerkesztés]

Oldal: Ezüstfenyő Vikipédia
FENYŐCSEMETE ELADÓ - NORMAND / NORDMANN FENYŐCSEMETE - LUC FENYŐCSEMETE - © 2008 - 2024 - fenyocsemete.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat